A csend embere: Szent József
Evangélium Szent Máté szerint 1,16.18-21.24a.
Jákob nemzette Józsefet, Máriának a férjét, aki a Krisztusnak nevezett Jézust szülte.
Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől.
Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el.
Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van!
Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.”
József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta.
Kivonat a Bibliából: Szent István Társulati Biblia.
Reflexió
Szent Józsefnek, a názáreti ácsnak, Mária jegyesének és Jézus nevelőapjának mai ünnepén az ő látomásáról olvasunk az evangéliumban. Március 19-én volna az ünnep, de a nagyböjti vasárnap miatt idén egy nappal később tartjuk.
József emberi módon gondolkodik, amikor jegyeséről, Máriáról kiderül, hogy áldott állapotban van, gyermeket vár, s emiatt meg akarja szakítani a jegyességet. Talán a csalódottság készteti őt erre vagy azt hiszi, hogy Mária hűtlenséget követett el. József nem szeretné Máriát nyilvánosan szégyenbe hozni, mert tudja, hogy a zsidó törvények szerint biztos halál, megkövezés vár jegyesére, mint házasságtörőre.
Ekkor történik József látomása. Egy angyal jelenik meg neki, hogy beavassa őt a titokba, a megváltás tervébe, a hamarosan bekövetkező eseményekbe. József szándékát megváltoztatja ez a jelenés, ez az isteni közbeavatkozás, és az álmában kapott utasításnak megfelelően magához veszi jegyesét és később saját családja tagjaként neveli fel Jézust.
József hisz és engedelmeskedik az isteni útmutatásnak, s ezáltal megváltásunk csendes szolgája lesz. Vállalja, hogy a születendő gyermeknek nevelője legyen.
© Sándor István Horváth
Szent József lelki életének elsődlegessége
Csend borítja mindazt, ami József alakjával kapcsolatos, és ez kiterjed a názáreti házban végzett ácsmunkára is. Mégis, ez olyan hallgatás, ami jelesül föltárja az ő személyének belső természetét. Az evangéliumok ugyanis kizárólag arról beszélnek, amit József „tett”, ám az ő csendbeburkolózó „cselekedeteiben” mégis megragadhatjuk belőlük a mélységes szemlélődés légkörét. József mindennapos kapcsolatban állt az „öröktől fogva elrejtett” titokkal (cf Kol 1,26), amely az ő házában „vett lakóhelyet” (Jn 1,14) magának. Például ez magyarázza meg, miért lett Jézusról nevezett Szent Terézia, a szemlélődő karmelita rend nagy megújítója Szent József tiszteletének buzgó terjesztője a nyugati keresztények körében.
Egész életének egyetemes áldozata – amit József hozott azoknak a követelményeknek, amelyek együtt jártak a Messiásnak az ő házába érkezésével – „az ő kifürkészhetetlen belső életében” találja meg ésszerű igazolását, „…ahonnan egészen egyedi parancsok és vigasztalások érkeztek számára, s ahonnan a tiszta és egyszerű lelkekre jellemző, következetes erő és bátorság fakadt számára, mely kell a nagy elhatározásokhoz. Például amikor József alárendelte saját, jogos emberi szabadságát, házastársi boldogságát az isteni akaratnak; amikor elfogadta a családi állapotot és kötelezettséget annak súlyával együtt, és az egyedülálló szűzi szeretet jegyében lemondott a természetes házastársi szeretetről, amely a házasságot építi és táplálja.” (VI. Pál).
Ez az Isten iránti feltétlen engedelmesség, az akarat készsége mindaz iránt, ami az Ő szolgálatára vonatkozik, nem más, mint a jámborság gyakorlása, amely a vallásosság erényének egyik bizonyítéka, Szent Tomás szerint.
II. János Pál (1920-2005)
pápa
Redemptoris custos, 25-26
Isten akaratának elfogadásával és engedelmességemmel
én is a hit útján indulok el.
